Az általában tömegesen végrehajtott kivégzések során az összegyűjtött áldozatokat arra kényszerítették, hogy sorakozva álljanak fel a Duna partján, majd a folyóba lőtték őket. A kivégzésre várók azt az utolsó parancsot kapták, hogy vegyék le cipőiket, ugyanis ezek a háborús időkben komoly értékeknek számítottak. A kivégzőosztag tagjai aztán a cipőket összegyűjtötték, majd eladták vagy saját maguk viselték a lábbeliket.
Szemtanúk elbeszélése szerint Raoul Wallenbergnek többször sikerült kiszabadítania a rakparton már felsorakozott zsidókat, s néha mentőcsapatának tagjai be is ugrottak a vízbe, hogy kimentsék a még életben lévőket.
A Cipők a Duna-parton civil kezdeményezés eredménye, szellemi alkotója Can Togay filmrendező, társalkotója Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművész.
Így emlékszik vissza Raoul egyik munkatársa a Duna-parti eseményekre:
A túlélő felidézi a budapesti mentési tevékenységet és Raoul Wallenberg szerepét - YouTube videó